Némi információ a bio-borok témakörében

2020. november 25. - Jammertal

Igen népszerűvé vált mostanában az öko-bor vagy bio-bor kifejezés. Egyes borkereskedők és sommelier-k aduászként, vagy éppenséggel utolsó érvként vágják ki, ha valamelyik bornak az ár/élvezeti-érték aránya érezhetően nem stimmel.

Sajnos ez is azok közé a hype-ok közé sorolható, melyek jó hangzásuk miatt gyorsan divatossá válnak és elterjednek anélkül, hogy hívői nagy része akár egyszer is végig gondolná, valójában miről van szó.

A szőlészek és borászok nem bolondok – még azok sem, akik nem reklámozzák magukat bio-vagy öko-termelőként. Senki nem akarja plusz hatóanyagokkal megterhelni szőlőültetvényét, ha nem szükséges. Ha másért nem, akkor azért, mert minden egyes beavatkozás súlyos pénzekbe kerül (traktor üzemóra, vegyszer, munkáskéz).

Az ökológiai, másnéven biogazdálkodás rendkívül szimpatikus gondolat. Elvileg ötvözi a legjobb környezetvédelmi megközelítéseket: a magas szintű biodiverzitást és a természeti erőforrások megőrzését.

Nézzük meg mindezt a gyakorlatban.

Az organikus művelés alapelvárása, hogy a növényeket lehetőleg a talaj ökoszisztémája táplálja, ne a talajhoz adott tápanyag utánpótló szerek. A kémiai úton előállított szerek (műtrágyák, szintetikus növényvédőszerek) használata tiltott. A génmódosított növények (GMO) használata tilos. Ez utóbbi kérdéssel ne is foglalkozzunk, hiszen a GMO nem a szőlő- és bortermelés problémaköre.

A borászatban ideális esetben egyáltalán nem visszük túlzásba a tápanyag utánpótlást. A szőlőnek azonban, mint minden élő anyagnak a kiegyensúlyozott fejlődéséhez szüksége van különböző makro- és mikro tápelemre. Így az eseti szerves trágyázás elkerülhetetlen. Miért is?

A szőlőültetvényeket még egy borvidéken belül is eltérő kémhatású és eltérő tápanyag-szolgáltató képességű talajokon telepítik.
A szőlőt különböző alanyfajtákon termesztik, melyeknek különböző a tápanyagfelvevő képességük (kalcium - érzékenység),
A szőlőt többségében évszázadok óta ugyanazokon a helyeken termesztik, ami egyoldalú tápanyaghiányt eredményezhet.

Könnyen belátható, hogy amennyiben csak és kizárólag a talaj ökoszisztémájára támaszkodnánk, úgy előbb-utóbb kizsigerelnénk a legszebb ültetvényeinket.

Ehhez járul súlyosbító körülményként az, hogy az ökológiai gazdálkodás teljes talaj - borítottságot ír elő (minden sor füves, nem pedig csak minden második). A teljes talajborítottság a szőlőnek, mint tápanyag felvevő növénynek konkurencia, és ha a végterméket nézzük akkor a bor "levékonyodásán" ezt ki is lehet mutatni.

Egy hagyományos ültetvény képe, a talaj vízgazdálkodása miatt minden második sorköz füvesített.

Egy bio- ültetvény képe, minden sorköz füvesített.

A biogazdálkodásban az eszközök köre szűkösnek tűnhet, mikor felmerül egy olyan probléma, mint például a szőlőkultúrát fenyegető kórokozó megjelenése.

Az ökológiai gazdálkodásban a rovarkártevőkre egyáltalán nincs megoldás.

Gombakártevők megjelenése kivédhetetlen (esős – ködös időszakok). Ilyenkor jóval gyakoribb a permetezési igény jelentkezik, ha nem szintetikus növényvédő szereket használunk. Az általános 10-14 napos átlagos gyakorisággal szemben 7-10 napos gyakoriság van előírva a jóval gyengébb hatástartamú szerek miatt.

A – géppel végzett gyakori permetezési igény - egyik tényezője annak az apró ellentmondásnak, melyről nem szívesen beszélnek az öko-hívők. Mégpedig annak, hogy az bio-gazdálkodás elengedhetetlen feltétele a „ túlgépesítettség „, ennek minden környezetvédelmi hatásával ( gázolajjal működő traktorok ). Szőlőben mindenképpen.

A soralj gyomszabályozása csak mechanikai soraljműveléssel végezhető ( traktorral vagy gyalogos fűkaszával ).
Jóval fokozottabb a zöldmunka igény.

Ráadásul ennek az utóbbinak minden mozzanata nem is gépesíthető. Viszont a szőlőművelés nem az a tevékenység, ahol az elérhető munkaerő létszáma és minősége a kínálati irányba tolódna. Jelesül a villányi borvidéken is megjelentek már az ukrán vendégmunkások, de még így sincs elegendő manuális kapacitás a legterheltebb június- júliusi hónapokban.

Összefoglalva, a piac kívánalmainak megfelelő borok alapanyagául szolgáló szőlő termelését magas minőségben, az igényelt mennyiségben az öko-gazdálkodás elveinek maradéktalan betartása mellett megoldani ma még nem reális elképzelés. Ha ez általános elvárás lenne, a borok árai a csillagos égbe szöknének. Marad egyelőre statisztika kivételnek a valódi bio-bor termelő.

A félreértések elkerülése érdekében: a Jammertal Borbirtok messzemenőkig mindent megtesz a természetes szőlőtermesztés és az ökológiai egyensúly megtartása érdekében. Sebészi pontossággal határozzuk meg a szőlőültevényeken a szükséges beavatkozási igényeket és hajtjuk végre azokat, a lehető leg környezet - barátabb módon. Viszont orvosi hasonlattal élve: ha a beavatkozás elkerülhetetlen, akkor az időben, a legkíméletesebben és a leghatékonyabban végezzük. Ez elsősorban és szinte kizárólag a szőlőbetegségek kialakulásának megelőzése. Gyakorlatilag ez az egyetlen ok, ami miatt nem nevezhetjük 100 % -os bio-termelésnek, amit csinálunk. Ha nem ilyen elvek mentén működnénk, nem ez lenne a munkánk eredménye:

De ha már itt tartunk, amikor Millardet 1885-ben a rézgálicot (bordói lé néven is ismert a köznyelvben) elsőként alkalmazta sikeresen a peronoszpóra ellen, az akkor és ma nem számít szintetikus növényvédőszernek? Pedig anélkül még a kőkemény bio-gazdák is padlót fognának…

Mindenesetre, ha egy bor valóban mindenben megfelel az EU-s előírásoknak, akkor a címkéjén meg kell találnunk az alábbi két jelzés egyikét, mert azok megléte nélkül a kijelentés egyszerű kamu.