High-end borászat, mint befektetés

Beszélgetés Dr. Szűcs Róberttal, a Jammertál Borbirtok egyik tulajdonosával

2020. november 28. - Jammertal

Lehetőségek, kihívások, megtérülés. Beszélgetés Dr. Szűcs Róberttal, a Jammertál Borbirtok egyik tulajdonosával.

Mint a világon egyetlen üzletágban, a borászatban sem lehet sima és egyenletesen felfelé ívelő egy zöldmezős beruházásként induló – ráadásul megelőző szakmai előélethez nem kapcsolódó – vállalkozás története. Vagy tévednénk?

Nem tévednek. A borászat, mint befektetés elég komplex kérdés. Előre bocsátanám, hogy minden – első hallásra néha bonyolultnak tűnő – döntési mechanizmus-rendszere ellenére jól modellezhető. Ebben az ágazatban fokozottan igaz, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szakma szabályait és a piac kemény realitásait. Ha megtesszük, a valóság nemes egyszerűséggel beledönget a talajba.

Milyen példákat tudna hozni a fentiekre?

Tudnunk kell, hogy mit akarunk készíteni és kinek. Ez minden termelő/szolgáltató cég alapja.

Az algoritmus a fehér – vörös válaszúttal kezdődik. Minden pincészet az egyikre helyezi a főhangsúlyt. A fehérborok előállítása nagyobb tömegben egyszerűbb és rizikómentesebb, mint a hasonló kvalitású vörösboroké. Ennek megfelelően a fehérborok jóval nagyobb százalékát alkotják az általános borpiacnak, mint vörösök. Egységnyi területen nagyobb mennyiséget lehet fehér szőlőből termelni. Szignifikánsan hamarabb lehet megkezdeni velük a szüretet, kevésbé valószínű, hogy egy esős őszi időszak tönkreteszi a termést, mivel abban az időszakban ők már erjedés alatt vannak, vagy már kész újborok. Ez a megtérülést erősen befolyásolja. Tény az is, hogy a fehérborok átlagára a termelésük viszonylagos egyszerűsége és mennyiségük miatt alacsonyabb.

Ha meghoztuk a döntést, hogy irány a kékszőlő, akkor a kérdés: gyorsan piacra kerülő vagy érlelt tételek az irányunk.

A szüret befejezését követő 6 – 12 hónap alatt forgalomba hozott vörösborok könnyedebbek, kevésbé komplexek, nem kapnak kishordós érlelést. Őket szokás a „mindennapok borainak" hívni. Az alapanyagukként szolgáló kékszőlők hektáronkénti terméshozama 50 – 100 % -kal magasabb, mint az érlelésre szánt társaiké. Általában a korai-közepes érésű fajtákról beszélünk az ő esetükben: portugieser, kékfrankos, kadarka, zweigelt a Kárpát – medence területén. A későbben érő merlot és cabernet fajták esetén olyan területeken szoktak belőlük ilyen kategóriájú borokat készíteni, ahol a terroir ( talaj-időjárás-fajta ) találkozása nem optimális és nincs sok esély érlelt nagy borok előállítására.

Az érlelt tétel egy „egészen más kávéház".

Az első és legfontosabb változtathatatlan tényező az idő.

A szőlő fejlődését nem tudjuk gyorsítani. Jóval nagyobb kockázattal jár az alapanyag optimális érettségének elérése. Nagyjából az átlagosnál két - három héttel tovább érik a szőlő a tőkén, ennek minden veszélyével ( köd, eső, darázs, seregély ).

A bor évek alatt készül el. Minimum 12 – 24 hónapos hordós és 12 hónapos palackos érlelésre számítsunk.

Második tényező a mennyiség. A kitűnő minőség csak erős terméskorlátozással érhető el. Hektáronkénti 6 ’ 000 kg feletti szüret esetén ne számítsunk túl sok jóra. Miután a művelési költségek hozamtól függetlenek, könnyen belátható, mennyivel drágább az alapanyag, ha 12 ezer kg helyett csak ( ideális esetben ) 5 ezer kg termelését végezzük egy hektáron.

Harmadik tényező a megfelelő háttér infrastruktúra. A megfelelő nagyságrendű és minőségű feldolgozó- és tárolókapacitás megléte, a tisztaság és kíméletesség azok a kulcsszavak, melyek nélkül meg sem érdemes mozdulnunk.

Utoljára, de nem utolsósorban a pénzügyi aspektus. A nagy bort évekre előre kell finanszírozni, minden hozzá tartozó jelentős költség-igényével. Kicsit úgy kell elképzelni, mint azokat az üzleti alapon működő autógyűjtőket, akik megveszik a kis szériában gyártott Ferrarit, Lamborghinit stb., majd lefóliázzák őket, és csak 15 – 20 év elteltével dobják piacra, amikor azok a típusok már sehol máshol nem kaphatók.

Ez a magyarázata a különböző típusok közötti jelentős árkülönbségeknek?

A felsorolt okok miatt az érlelt tételek ára ( és élvezeti értéke ) általában jóval magasabb, mint a nagyobb tömegben gyártott gyorsan piacra kerülőké. Ez az eladási forgási sebességben is megmutatkozik. Egy drágább bor eladása fajlagosan időigényesebb, mint egy olcsóé. Jóval szűkebb az eladási pontok lehetőségének tárháza is. Mindent egybevetve, az érlelt borok üzletága nagy gazdasági kihívás.

Nem véletlen, hogy a 2007 – 2008-as pénzügyi válság drasztikusan átalakította a világ borpiacát. Világviszonylatban ( de főleg a mediterrán Európában ) a gyors készpénzes megtérülés kényszere miatt rengeteg borászat felhagyott a nagy, érlelt vörösborok készítésével.

Itt lassan el is értünk a „kinek" kérdéshez.

A világ vörösbor fogyasztásának túlnyomó része a „mindennapok bora". Ezek kerülnek rutin-szerűen az asztalra étkezéseknél, ezek a „kvaterkázó -" és „fröccsborok". A szuper- és hipermarketek polcainak túlnyomó többségét uralják, ennek megfelelő árkategóriában.

Az erőteljesebb „nagy vörösök" fogyasztása kicsit több időt és viszonylagos nyugalmat kíván, ha igazán élvezni szeretnénk mindazt, amit nyújthatnak. A vásárlói célcsoportjuk sokkal tudatosabb, hiszen a kellemes alkohol – hatásnál többet keresnek és várnak el a bortól. Értő vinotékák és jó éttermek mellett sokszor vásárolják őket direkt a borászatban.

Közvetlen a Jammertal Borbirtoktól történő beszerzésnek elég sok és jelentős előnye van. Először is munkatársaink értenek ahhoz, amit csinálnak. Ily módon alapos, mindenre kiterjedő tájékoztatást adnak felmerült kérdések esetén minden egyes tételről. Másodszor, a helyszínen, Villányban a Jammertal Látogatóközpontban mód nyílik a kiválasztott borok megkóstolására, így még véletlenül sem lehet senkinek az az érzése, hogy zsákbamacskát vásárol. Harmadszor, ha valaki saját tételt szeretne összeállítani, ott arra is van lehetősége. Végül, de nem utolsósorban a vásárlást össze lehet kötni bortrezor kör tagsággal, melynek külön előnyei vannak.

Miután a Jammertal Borbirtok egyértelműen a nagy vörösborok irányát választotta, nem kedvetlenítették el Önöket a felsorolt nehézségek?

Ha ez a műfaj könnyű lenne, mindenki villoghatna.

Tudni kell, hogy célul kitűzni magunk elé, hogy olyan borokat kívánunk készíteni, melyek a világ felső 0,5 %-át adják, egyben életforma és életstílus is. Ha valódi eredményeket akarunk elérni, akkor ez a világ „bele fog mászni" az életünkbe, akár tetszik, akár nem. Nagyon ideillik az LGT V. prológusa: „csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja".

Első lépéseinket 2001 - ben tettük, az azóta elvégzett munkánk eredményét a nagy világversenyek folyamatos elismerései igazolják.

A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy nagyon határozott, sokszor gazdaságilag és emberileg fájdalmas döntéseket kell meghozni. A nagy bor nagyon érzékeny arra, hogyan törődnek vele. A legkisebb hiba sokszorosan megbosszulja magát. Egy-egy tévesztés néha csak évek múlva üt vissza. Ezeket legjobb megelőzni, vagy ha bekövetkeztek, azonnal hatékonyan kezelni. Ennek időnként forint tízmilliók vagy éppen emberi kapcsolatok esnek áldozatul. No pain, no gain…