A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Az Újszövetség szerint Jézus a keresztre feszítését követően a harmadik napon feltámadt (János 20.). A húsvét egyben a Jézus sivatagi böjtje emlékére tartott negyvennapos böjt lezárása is, az esemény nevében is foglaltatik: húst vétetik magunkhoz.

Izgalmas kérdés, és évről évre előkerül, hogy Jézus az utolsó vacsorán vajon milyen bort fogyaszthatott. A vacsora talán leghíresebb ábrázolása Leonardo da Vinci-hez köthető. A képen Jézus és 12 tanítványa látható.

Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora

A bor szakrális jellegéről korábbi posztjainkban már ejtettünk szót.

Az Ószövetségben több, mint 200 alkalommal esik szó a borról, pontosabban a szőlőről. Csak pár példa: „Szőlőket plántálsz Samariának hegyein” (Ószövetség, Jeremiás 31, 5.). A borral kapcsolatos talajművelést több ízben Ésaiás könyve említi (például 63, 2.), Noét pedig szőlőművesként aposztrofálják (Ószövetség, Mózes I. 9, 20-21.). Az Újszövetség hivatkozása szerint Jézus a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatja (János 2, 1-12). Szintén Jézus a példabeszédeiben szőlőtőkével kapcsolatos hasonlatokat használ. Pál apostol egészségre kedvező italként javasolja a bort (Újszövetség, Timótheushoz írt 1. levél, 5, 23).

Akkoriban a borokat nem tisztán itták, hanem különféle fűszereket és gyümölcsöket, például gránátalmát, fahéjat, sáfrányt használtak a borok ízesítésére, és fagyantát adtak a tartósításhoz. Továbbá Júda városában - Jeruzsálem közelében, ahol állítólag az utolsó vacsora történt - a régészek találtak egy korsót, amely a következő felirattal volt ellátva: „fekete mazsolából készült bor”. A régió más részein olyan edényeket tártak fel, amelyeken például „füstölt bor" és „nagyon sötét bor" szövegek szerepeltek.

Az akkori bor minden valószínűség szerint vörösbor - Jézus vérre való utalása miatt:

Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Újszövetség, Máté 26, 27-28.)

A legutolsó eredmények szerint a bor hasonlíthat a mai Amarone-ra, egy olasz vörösborra, amelyet erjedés előtt szárított szőlőből készítenek. Az észak-olaszországi borászok a szőlőt szalmaszőnyegeken szárítják ki, az eredmény egy édes, gazdag bor.

Tommasi Family-flickr

Miért volt bor az utolsó vacsorán? A keresztre feszítést megelőző este a kutatások szerint egy széder-est volt, amely a zsidó húsvéthoz kapcsolódik, és amelyen megemlékeztek az Egyiptomból, a szolgaság földjéről való szabadulásra. Ilyenkor kovász nélküli kenyér, ún. pászka és bor volt az asztalon. Másfelől a bor ekkoriban is alap élelmiszernek számított.

Mi lehetett még az asztalon? Mózes Jézus szülőföldjét az olívaolaj és méz földjeként írja le:

„Mert jó földre visz be most téged Istened, az úr, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, amelyek a völgyben és a hegyen erednek; búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére.” (Ószövetség, Mózes 5, 8)

A vacsora esetleg tartalmazhatott szárított fügét, olívabogyót, datolyát, valamint olyan kísérőket, mint az olívaolaj és a méz.

Ha szeretné az utolsó vacsora borát leképezni, válasszon egy testes, gyümölcsös, fűszeres vörösbort.

***