Mi a „nagy” bor?

2020. november 30. - Jammertal

Ez egy olyan kérdés, melynek kapcsán mindenki másként definiálja az értékmérő fogalmakat. Magunk részéről – szubjektív – módon azért megosztjuk véleményünket. Ha a pozitív kritikákat vesszük sorba, leggyakrabban a „jó bor”, a „ szép bor" és a „nagy bor" jelzős szerkezetekkel találkozunk.

A „ jó bor" megközelítése talán a legegyszerűbb. A poharunkban éppen kóstolt tétel megfelel elvárásainknak, élvezetet okoz és szívesen folytatjuk vele az iszogatást.

A „ szép bor" már valamiféle személyes vagy transzcendentális kapcsolatot feltételez a kóstolt tétel és a kóstoló között. E kedves kifejezésben szeretet és tisztelet egyaránt megmutatkozik. Lelki szemeink előtt megjelenik a borász is, aki előtt megemeljük kalapunkat.

A „ nagy bor" már önálló életet él. Az elit klubba tartozik. Hat ránk. Vele kapcsolatban nem kell semmit magyarázni. Pontosan olyan élményt ad a borszeretőknek, mint amikor a művészetek iránt fogékony látogató először pillantja meg eredetiben mondjuk Van Gogh mandulavirágjait.

Várakozásunk felett teljesít és megszépíti a pillanatot. Az ilyen bor – még ha időlegesen is – magára vonja teljes figyelmünket és másodlagossá teszi a külvilágot vagy a társaságot.

A bor nem attól válik „ naggyá", hogy történeteket kerítünk köré vagy mesterségesen sztároljuk. Bináris egyszerűséggel működik: vagy képes kifejteni hatását, vagy nem. Van egy még egy fontos tényező: ezt velünk képes máskor is megismételni.

Nagy bor nem köthető szőlőfajtához vagy borvidékhez, nincs kora, sem nemzetisége.

Ha valaki ráakad egy olyan tételre, mely ennyire megragadja, van egy célszerű gyakorlatias javaslatunk: vásároljon be belőle, mert legközelebb már nem biztos, hogy lehetősége lesz rá. Azután tárolja megfelelő helyen, például a JBB bortrezorjában.

Megéri, mert amellett, hogy rendelkezünk egy számunkra értékes élvezeti cikkel, nem győzzük hangsúlyozni: a borkóstolás időutazás. Egy tételt a 2011-es szüretből akkor tudunk megkóstolni 2025-ben, és értékelni, mivé fejlődött, ha van belőle. Ha nincs a készletünkön, „akkor kakukk…". ahogyan a magyar szólás ezt lényegre törően kifejezi.